Borka Roland által rendezett és Karasz Viktor fotóiból készült Világcseppek című kiállítás ünnepélyes megnyitójára 2014. október 3-án került sor a városi művelődési központ körtermében.
A megnyitó a Világcseppek című kiállítás werkfilmével kezdődött, ezt követően Borka Roland, a tárlat rendezője köszöntötte az érdeklődőket.
Köszöntelek benneteket ezen a szép, kulturális őszi napon. Engedjétek meg, hogy tegezzelek benneteket, hiszen – mint ahogyan az öltözékemből is láthatjátok – én vagyok itt a legidősebb. Itt állok fenn, hogy mindenki jól lásson, bár legszívesebben köztetek lennék és nézném magamat. Ugyan ezt még nem találták fel, de dolgozom rajta. J Újabb érdekes kiállítással készültem-készültünk nektek, amiben bemutatjuk, hogy mi hogyan látjuk Gútát, annak történetét, mégpedig világtörténelmi szereplők által. Egy picit kisajátítjuk ezeket az alakokat. De csak azért, hogy lássuk: ha nagyon akarjuk, ők mind gútaiak lehetnek. Akár a múltban, akár a jelenben. Amikor kutatni kezdtem a város történetét, érdekes történetekre bukkantam. Az élet úgy hozta, hogy ahogy folyamatosan gyűjtöttem a tényeket, megfogant bennem a gondolat, hogy ezt valamiképpen a világ elé tárnám, mert olyan gazdag múlttal rendelkezik Gúta. Kár lenne nem megmutatni. De úgy, hogy becsempészünk némi világtörténelmet, hiszen az is hatással volt az itteni életre, és ehhez vegyítjük a jelen gondolkodását. Így vált főmotívummá a gondolkodás reneszánsza. A reneszánsz az újjászületés. Felfedez egy gazdagabb emberhez méltóbb kultúrát és emberi eszményt, ez a teremtő ember felfedezése. A gondolkodás gazdagabbá tesz, ezáltal lehet szabadon élvezni az életet, boldogan felfedezni mindazt, ami a földi életet széppé, teljessé teszi: a jólétet, a szerelmet, a szellem szabadságát, valamint a természet, az emberi test és a művészet szépségét. Fontos az egyéniség szerepe, s végső soron az ember újra felfedezi önmagát.
Újra felfedeztük önmagunkat, a bennünk rejlő lehetőségeket. S azok kihasználásával hoztuk létre a Világcseppek című fotókiállítást. Mert amikor önmagunkba néztünk, rájöttünk, hogy a bemutatott nagy és jelentős világtörténelmi szereplők tulajdonságai bennünk is megvannak. Ugyanúgy képesek vagyunk nagy tettekre, mint ezek a világemberek. Akár itt, Gútán is élhettek volna. És élnek is, hiszen látjátok a képeken. Mint most engem, Napoleon kabátban. Napoleon olyan államférfi volt, aki az egységes európai nemzetben gondolkodott és ez a vágy hajtotta. Na meg persze némi nárcizmus is, hogy nagy hatást gyakoroljon a világra. Bár, lehet, ezt csak én gondolom. Szóval európai nemzet kialakítását tervezte (elég egyedi módon, de nála nagyobb népvezért még nem hordott hátán a föld), és akkor eszembe jutott, de hát valamikor létezett az ún.: gútai nemzet. Hová tűnt? Mikor veszítettük el? És miért? Ha magunkba nézünk, rájövünk: ott van még a láng, még pislákol. Szítsuk hát fel! Éledjen csak! Teremtsük újjá szülővárosunkat, Gútát! Februárban kezdtünk ezzel foglalkozni, s hónapról hónapra alakult ki ez az egész. Többedmagammal hoztuk létre. Már másodjára dolgozom együtt Karasz Viktorral, aki egy tehetséges fotós és rendkívüli ember. Talán mondhatom, hogy összebarátkoztunk. Új emberként csatlakozott Keszan Mónika, csodakezű varrónő, aki ezeket az eszményi kosztümöket alkotta. Vagy Broczky Péter, aki hosszú hetekig fáradságosan dolgozott a trónon és a Gúta feliraton. Remek lett! Köszönöm a hellóGúta társulásnak, hogy felkarolták és segítették a projektet. Hálával tartozom a városnak is, az önkormányzatnak, és külön kiemelném Horváth Árpád polgármestert és nem utolsó sorban, de nagy köszönetemet szeretném kifejezni Rigó Magdolnának, mint a kulturális bizottság elnökének, aki a szívén viselte, hogy létrejöjjön ez a projekt. És nagy köszönet jár a gyors és hatékony hozzáállásért Angyal Tamásnak. Merre vagy? Megoldjuk, ugye? J Napoleon azt is tudta, hogy csakis következetességgel lehetséges sikert elérni. Ezt szeretném átemelni a jelenbe, amivel megalkotjuk a jövőt. Legyünk következetesek és előzékenyek. Magunkkal és másokkal szemben. Olyan időszakot élünk, amikor sokan félnek. Nem kell félni. Főleg addig nem, amíg engem láttok. J Gondolkodjunk hát közösen, mint ahogy azt tettük, mi, alkotók is e művészeti projekt kapcsán.
– nyilatkozott Borka Roland
Így látjuk mi magunkat, gútaiként és nem gútaiként, legfőképpen emberként és így látjuk a világot, ami számunkra egyet jelent Gútával. Erről szól ez a kiállítás. Fogadjátok szeretettel!
Szólj hozzá